Dohánytermékek illegális kiskereskedelme tevékenység szankcionálása és a „Ne bis in idem” jogelv

A Nemzeti Dohányboltok intézményesítésével a dohánytermékek jogszerű (legális) értékesítése jelentősen visszaesett. Ez a tény sajnálatosan nem a dohányzásról való leszokás növekedésének, hanem a törvényes beszerzési csatornák szűkülésének, a nem törvényes beszerzési források felé történő elmozdulásnak köszönhető.

Erre válaszlépésként a NAV pénzügyőri szervei fokozott ellenőrzési és felderítési tevékenységet folytatnak a törvényes út kikerülésével forgalomba hozott dohánytermékek piacra kerülése ellen.

Ezen tevékenységük kapcsán viszont figyelmen kívül hagyják a kétszeres eljárás, latinul a „Ne bis in idem” tilalmába ütköző alkotmányos és tételes jogi elv és jogszabályi rendelkezések alkalmazását.

A még nem értékesített, magyar adójegy nélküli dohánytermék feltalálása esetén közigazgatási eljárást indítanak. Az eljárás során kiszabják a lefoglalt dohánytermék kiskereskedelmi értéke kétszeresének megfelelő jövedéki bírságot, majd büntetőeljárást kezdeményeznek az ún. jövedéki orgazdaság bűncselekmény elkövetése miatt. Teszik ezt a jogszerűség látszólagossága miatt.

Valóban jogszerű a kettős eljárás?

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának szabályairól rendelkező 2003. évi CXXVII. törvény valóban jövedéki bírság kiszabását teszi lehetővé a magyar adójeggyel nem rendelkező dohánytermék forgalmazása esetében. Ezen cselekmény vonatkozásában a Büntető Törvénykönyvünk 379.§-a is tartalmaz szankciót ún. jövedéki orgazdaság elkövetése kapcsán.

Az idézett jogelv álláspontom szerint e kettős eljárást kizárja. A közigazgatási eljárásban kiszabott büntető szankciót, valamint ugyanazon cselekmény miatt kiszabott büntető szankciót a joggyakorlat mára kikristályosodva egy joghátrányként kezeli.

Az Európai Unió bírósága a C-617/10. számú Aklagen kontra Hans Akerberg Franson ügyben kinyilatkoztatta, hogy a közigazgatási szankció és büntető szankció együttes alkalmazása ugyanazon tényállás és eljárás alá vont személy vonatkozásában akkor nem ütközik az Európai Unió Alapjogi Charta 50. cikke (Ne bis id idem) rendelkezésébe, ha a közigazgatási szankció nem büntető jellegű.

Már pedig a jövedéki bírság büntetőjellegű. Nem a kieső jövedéki adót rendeli kompenzálni a bírság, mert a határozatokban is rendre utalnak arra, hogy a lefoglalt dohány-termék után adó fizetési kötelezettség nem keletkezik. Kimondottan az elkövetést bünteti. Bünteti még pedig az objektív felelősség alapján.

Objektív a felelőssége annak, aki a jogsértést tudatán kívül követte el és a jogalkotó, jogalkalmazó ezen tudattartalomtól függetlenül szankcionálja a jogsértést. Ezt az objektív szankciót igazából a vámigazgatási bírság tekintetében vezette be a jogalkalmazásunk 1995. évben. A saját jogérzékem tiltakozik az objektív felelősség megállapítása és szankcionálása ellen, mert sem a generális, sem a speciális prevencióra nem alkalmas.

Az ember, főleg a magyar ember kényes arra, hogy ha fizetnie kell valamiért, akkor annak legyen ellentételezése, ha pedig valamilyen bírság miatt kell fizetnie, annak legyen olyan alapja, amelyben ő vétkes.

E kitérő után folytatom értekezésemet az alapfelvetés tekintetében. Ha a közigazgatási szankció (jövedéki bírság megfizetésére kötelezés) büntetőjellegű, akkor ugyanazon személy, ugyanazon elkövetett cselekménye miatt nincs helye büntetőeljárás bevezetésének. Nincs helye, mert a büntetőeljárásban esetlegesen születendő marasztaló határozatban előírt joghátrány nem lesz magasabb, csak még hátrányosabb sem, mint a közigazgatási határozatban szereplő joghátrány.

A büntetőeljárás alá vonás a mai viszonyok között maga már joghátrány. Tárgyalásról tárgyalásra kell járni. Ez maga több ezer forint költséget jelent. Védő, terhelt külön megjelenési költsége, ügyvéd munkadíja.

Egy konkrét jogeset kapcsán a közigazgatási eljárás és büntetőeljárás adatai szerint ugyanazon terhelt, ugyanazon cselekménye kapcsán két különböző elkövetési érték került megállapításra. Közigazgatási határozat rendelkezése szerint 429.602,- Ft az elkövetési érték, a nyomozó hatóság szerint 700.236,- Ft. (Kíváncsian várom a Fővárosi Főügyészség erre is irányuló panaszomra történő válaszát.)

A kettős eljárás már ezért is magában hordozza a jogellenesség lehetőségét. Közigazgatásilag 429.602,- Ft adó megfizetése, büntetőjogilag pedig 700.236,- Ft adó meg nem fizetése a minősítés alapja a konkrét jogesetben. Ez sem jogilag, sem a jogalkalmazás során nem megengedhető.

Jogi publikáció közzétételekor elengedhetetlen a „lege feranda” - jövőbeni jogalkotásra vonatkozó javaslat. Javaslom a minisztériumok jogszabályt szerkesztőinek- kodifikátorainak, hogy a jövedéki törvényt úgy módosítsák, amennyiben jövedéki bírságot szab ki a hatóság, abban az esetben nincs helye büntetőeljárásnak.

Nincs helye büntetőeljárásnak, mert a büntetőjogi szankció csak is a kettős eljárás tilalmában ütközhet. Nincs helye azért sem, mert feleslegesen terheli a büntető hatóságokat. Nem szolgálja a büntetés általános és különös megelőzési célját sem.