Jogalkotás devizahitel ügyben - a horvát minta

Elérkezett az a bizonyos november eleje, amely időpontra azt ígérte a kormány, hogy jogalkotással oldja meg a “devizahitelesek” problémáját, amennyiben a pénzintézetek nem teszik meg azt maguktól.

Nos nem tették meg a hitelezők, legalábbis nem publikusan. (Publikusság alatt az ügyfelek ezirányú tájékoztatását értem.) Ezek után milyen tartalmú jogalkotás várható (el)?

A “horvát minta”. A horvát legfelsőbb bírói fórum úgy döntött, hogy a kölcsön felvételekor érvényben lévő árfolyamon számított kuna a tőke, és az akkori kuna kamat terheli a tartozást. Ezen minta alapján dönthet úgy a magyar törvényhozás, hogy a “devizahiteles” jogvita esetében a ténylegesen folyósított magyar forint és annak forint kamata terheli az adóst.

Dönteni kell még abban az el nem hanyagolható kérdésben is, hogy a “devizahitelesek” bírósághoz fordulásának lehetőségét megkönnyítse. Ez pedig a tárgyi illetékmentesség intézménye. Módosítani kell az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényt akként, hogy az ilyen perekben az adós tárgyi illetékmentességre jogosult. Az igényérvényesítésre a hitelezői oldal tekintetében hat hónap határidőt kell adni jogvesztés terhe mellett.

Mint látható, javaslatom szerint 6 legfeljebb 9 szakaszból álló törvény megalkotásával a “devizahitelesek” problémája orvosolható. És ezzel nem csak az ő problémájuk, hanem a gazdaság azon szereplőinek gondja is orvosolható, akik azért nem tudnak növekedni, mert a fogyasztás helyett a bankokba “hordják” a pénzt az érintettek. (Ezt a hatást Róna György közgazdász korábban bemutatta.)