Semmis a biztosíték célú vételi (opciós) jog kikötése a deviza-hiteles szerződésekben

A kormány komolyan fontolóra vette, hogy az ún. deviza-hitelesek érdekében határozottan fellépjen és akár törvénnyel vessen véget az eddigi lehetetlen állapotoknak. Ennek a hírnek a hatására a hitelezők feltűnő aktivitásba kezdtek. Sorra mondják fel a szerződéseket, akár pár tízezer forintos tartozás esetén is, és élnek a szerződéseikben kikötött vételi (opciós) jogukkal. “Megbízottakat” küldenek az adósokhoz (érdekes módon szinte mindegyik sportos kinézetű jól megtermett fiatalember), hogy elszállítsák a vagyontárgyakat (főleg személygépkocsikat). Igaz sok esetben csak arra hivatkoznak, hogy állapotfelmérést hajtanak végre és ennek érdekében tesznek egy próbakört, majd a tulajdonos nem látja többet a gépjárművet. (Az állapotfelmérésért rendszerint a helyszínen kérnek cca. 20-30 ezer forintot.)

Nos mi a jogi háttér?

Amikor megindult a devizahitelezés valamilyen jogászi inspirációra a hitelezők belevették az egyedi és az általános szerződési feltételekbe, hogy a nem szerződés szerinti teljesítés esetén történő felmondást követően a hitelezőnek a Polgári Törvénykönyv szerinti vételi (opciós) jogot alapítanak, és egyoldalú nyilatkozattal megszerzik a fedezetül szolgáló tárgy (rendszerint gépkocsi) tulajdonjogát. Vételi jog alapítására valóban lehetőséget ad polgári jogi kódexünk csak nem biztosítéki céllal. A vételi jog alapításának az a rendeltetése, hogy ha valaki kénytelen eladni valamilyen vagyontárgyát, de ezt csak ideiglenesnek tervezi, mert fontos számára a vagyontárgy későbbi tulajdonlása, visszaszerzése, akkor legyen egy lehetősége a polgári jog rendelkezése szerint, hogy azt egyoldalú nyilatkozatával visszavegye. (Természetesen azt követően, hogy a hitelezője követelését megfizette.)

A biztosíték célú vételi jog kikötése nem ezt a célt szolgálja, hanem azt, hogy a hitelező megszerezze azt a vagyontárgyat, amelynek megvásárlására az általa rendelkezésre bocsátott pénzösszeget felhasználta az adós. Viszont erre az esetre a polgári jogi szabályink a zálogjogi szabályokat rendelik alkalmazni.

A zálogjogi szabályainknak viszont van egy a római jogból származó jogelvet átvevő szabálya - nevezetesen a “lex commissoriát” -, mely szerint semmis a kielégítési jog megnyilta előtt létrejött olyan megállapodás, amely szerint a jogosult a kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát.

Ez a hivatkozott biztosíték célú vételi (opciós) jog kikötése a szerződés megkötésekor pontosan ebbe a törvényi rendelkezésbe ütközik. Mivel az ilyen szerződési feltétel jogszabály megkerülésére köttetett, ezért a polgári jogunk szerint semmis. Az eljáró bíróság az ilyen szerződési feltételt köteles figyelmen kívül hagyni a konkrét polgári jogi jogvitában.

Természetesen nem rendelkezem a “bölcsek kövével”. Ettől eltérő jogértelmezés is lehetséges, mint ahogy a hitelező pénzintézetek jogászai ennek hangot is adnak. A fő érv, hogy az adós aláírta, tehát tudomásul vette. Az uzsorás szerződést is aláírja az adós, már ha írásba foglalják, de az attól még semmis.

Van még egy hivatkozás a hitelezők részéről. Amennyiben az adós nem adja át a vételi jog érvényesítését követően a vagyontárgyat, akkor a hitelsértés bűncselekményét megvalósítja és ezért feljelentik. Ezt a kérdést a Legfelsőbb Bíróság (ma Kúria) egy 2010. évi határozatában rendezte.

“Nem valósítja meg a hitelsértés bűncselekményét az, aki a vételi joggal biztosított vagyontárgyat nem adja át a hitelezőnek.” A vételi jog jogosultja legfeljebb dolog kiadása iránti pert indíthat, és amennyiben azt jogerősen megnyeri, akkor bírósági végrehajtó útján kerülhet a dolog a birtokába. Manapság egy ilyen per cca. 2 év után kerül jogerősen elbírálásra. Mint hivatkoztam fentebb a semmisségre, annak valószínűsége, hogy a dolog kiadására kötelezze a bíróság az adóst szinte nulla.