Véleményem a devizahitelesek helyzetéről

Elengedhetetlen, hogy a törvényhozás lépjen a devizahitelesek ügyében. Széles körű társadalmi problémáról van szó, hiszen 3,5-4 millió magyar polgárt érint ez a kérdés. A kölcsönt felvevő adósok, adóstársak, kezesek és zálogjog-kötelezettek száma becslések szerint ennyit tesz ki.

Mire vár a jogalkotó? A brüsszeli európai uniós bírósághoz fordul a bíróság, alkotmánybírósági “jóváhagyást kér” a kormány. Az Alkotmánybíróság halogatja a döntést, az “uniós bíróság” semmit mondó döntést hoz. (A Kúria még semmitmondóbbat hozott 2013. december 16-án.)

Meg kell hozni a törvényhozásnak az egyértelmű döntést. Visszamenőleges jogalkotással ki kell mondani, hogy ezen “devizás“ kölcsönszerződések semmisek. Vissza kell állítani az eredeti helyzetet. A feleknek el kell számolniuk. Számadási kötelezettséget kell megállapítani a pénzintézetek részére. Ebben meg kell állapítani, hogy mennyi magyar forintot folyósítottak kölcsön jogcímen, mennyi magyar forintot ér a rendelkezésre bocsátott lízingtárgy. Meg kell határozni, hogy az adósok mennyi magyar forintott fizettek vissza költség, kamat és tőke jogcímen. A különbözet rendezésére pedig 90 napos határidőt kell szabni. Ki kell mondani, hogy a pénzintézeti követelés nem lehet több, mint a fedezetül szolgáló ingatlan vagy ingóság. (Ez az ún. lombard hitelezés lényege.) A Lajtán- túli (Európai Unió), sőt az agyon ajnározott Amerikai Egyesült Államok bírósága sem ítélne meg több összeget a hitel fedezeti értéknél a hitelező részére.

A polgári peres utat meg kellene könnyíteni az illetékekről szóló törvény azon módosításával, hogy az ún. devizás perekben tárgyi költségmentesség illeti meg a feleket.